Szülői „értekezlet” kicsit másképp

Egy éve tapasztalom milyen is a szülői értekezlet. Már a szótól is kiráz a hideg. Szerencsére nálunk nem is így hívják, szülői est a neve. Na, erre már több kedve van elindulni az embernek. Nekem a szülőikről annyi képem volt, hogy mindenkinek leginkább egy púp a hátára, pedagógusnak, szülőnek. Valahogy ki kell bírni, illik eljutni rá. És általában anyának illik eljutni rá. Bár rájöttem, hogy ennek van egy technikai oka is, kb a gyerek gimis koráig apuka tuti nem fér el a kis székeken vagy a padban.

Kisfiam, illetve nagyfiam családi napközibe jár egy éve. Waldorf jellegű, így minden hónapban van szülői. Durván hangzik, mi? Sőt! Az ilyen Waldorfos helyeken közösségépítés is zajlik. ...

Mi változik meg? SEMMI! Sőt, még rosszabb is lehet! Hány olyan lottónyertes van, aki aztán lejjebb csúszott pár év alatt, mint ahol a nyereménye előtt állt? Tényleg elhisszük, hogy a nullák száma a bankszámlánkon megváltoztatja az életünket? Számomra a válasz évek óta az egyértelmű NEM! Miért is? A válaszhoz definiálni kéne, hogy mi az ÉLET! És, ha azt akarom megváltoztatni, akkor azt is meg kéne nézni, hogy milyen most és milyen lesz a változás után. No meg, hogy mi köze mind ehhez a pénznek?

Mi az ÉLET?

Ööö… ki vagyok én, hogy erre megmondjam a választ? Ez túl filozofikusan hangzik. Nem vagyok filozófus, de még semmilyen tudós se, ezotériában sem vagyok igazán jártás! Honnan tudnám, hogy mi az élet?! Esetleg elég az ...

Jó, jó, tudom, hogy tudod. Azaz, biztos, hogy tudod?? Persze! Minőségi idő, amit magammal töltök! A buktatója a magammal szó! Sokan énidőnek hívják, ha barátokkal bandáznak, cikkeket olvasnak, csetelnek régi ismerősökkel. Pedig ez nem az, nagyon nem az! Kellenek ezek is, feltöltenek, kikapcsolnak, csak az énidőhöz nincs sok közük.

Ez az egész énidő csak két összetevőből áll, nehogy már ne tudjuk összehozni. Mikor olvasol olyan receptet, amihez csak két dolog kell? Oké, tekintsünk el a vodka-narancstól (és társaitól). Na nézzük akkor ezt a két összetevőt.

Egyrészt ott van a minőségi idő

Mitől lesz az idő minőségi? Milyen az, amikor minőségi időt élünk meg? Micsoda hülye kérdés ez! Az idő mindig ugyanolyan és ...

A mai „gyereknevelés” egyik nehézsége a kütyü kérdés! Már az elején elakadok az írásban. Utálom ezt a szót, hogy gyereknevelés. Nem hiszek benne, szerintem nincs ilyen. Ez csak egy jó álca arra, hogy elfedjük az igazságot. Gyereket nem lehet és nem is kell nevelni. Ha már valaki, akkor a gyerek nevel minket. Visszatükrözi, amik, amilyenek vagyunk. És ha ez nem tetszik, hát akkor kérem szépen tessék változtatni és akkor majd olyat tükröz vissza, ami tetszik! Nade, ez inkább egy külön téma, vissza a kütyükhöz!

Mikre érdemes figyelni, hogy a gyermek ne essen a kütyük áldozatává, de mégis megismerje őket, hiszen ebben a világban élünk?!

Technikailag jóval fejlettebb világban élünk, mint mikor minket neveltek a szüleink, ...

Párhuzamos világok

Nem csörög reggel az óra. Már évek óta nem csörög. Imádom ezt! Kinyitom a szemem és felnézek a plafonra, ott látom, hogy villog a digitális óra kis kettőspontja és előtte utána mutatja az időt. 7:59. Francba!! Késő van! És a gyerek még itt alszik mellettem. Megint egy rohanós reggel, semmire nincs idő. Kint meg csörög a mobilom és abban a pillanatban leesik… Jönnek a kertészek fél 8-ra, a csengőnk pedig rossz. A férjem hív, már fél órája ott szobroznak. Köntöst kapok, kimegyek. Sűrű elnézés közben és ugató kutya mellett sikerül megbeszélni, hogy visszajönnek hétfőn, ma már nem jó, elcsúszna az egész napuk. Legalább az övék legyen rendben. Gyerkőc közben felkel, az ajtóban néz rám ...

Én győztem! Én vagyok a leggyorsabb! Én vagyok a legügyesebb! Én leszek az első!

Akinek kisgyereke van sokat hallja ezeket. A mi 3 évesünknél is minden a versengésről szól. Mindennel és mindenkivel lehet versenyezni. No meg persze győzni. És milyen ezt felnőttként, szülőként látni? Leginkább sokféle. Néha nagyon fárasztó. Van, hogy zavaró, tényleg muszáj ennyit versenyezni? Vicces, igen vicces is tud lenni. Aztán borzasztó frusztráló, ez leginkább akkor, amikor én szólítom fel versenyre, mert feladom az egyéb meggyőzési kísérleteket és tudom, hogy így hamar felöltözik, elindul, odaérünk, elpakol stb. Nem vagyok közben hű, de büszke magamra, ugyanakkor el is engedem, meg is engedem magamnak, hogy így csináljam. Sokszor meg ...

Nem lövöm le az írás elején, ha csak a válasz érdekel, akkor lépj az utolsó bekezdéshez. Ha pedig olvasgatnál egy kicsit, akkor lássuk mi értelme a törióráknak?!

Nézzük csak mi történt ezeken az órákon. Hm…várjunk csak…nem is emlékszem igazán. Mármint a tananyagra. Voltak évszámok, nevek, nagy események. Ezeket összegyűjtöttük és jól bemagoltuk a dolgozatra, mostanra meg nem maradt meg belőlük túl sok. Vagyis értelme nem sok volt, bár memória játéknak egész megteszi. De ez ügyben az a sejtésem, hogy van hatékonyabb módja is a memória edzésének. Igazán sose szeretettem a törit. Nem érdekelt. Nem azért, mert nem tartom most érdekesnek, hanem mert akkor nem érdekelt. Most már inkább érdekelne, így bő 20-25 évvel később. ...

Az agyunk, az értelmünk, a racionális gondolkodásunk gúzsba köt. Mindenre keressük a válaszokat, kutatjuk a tudományos tényeket és bizonyítunk be állításokat. Elhisszük, hogy ez különlegessé, felsőbbrendűvé tesz minket minden más élőlényhez képest. Közben nem vesszük észre mekkora csapdában vergődünk általa.

A minket körülvevő világot definiáljuk folyamatosan, fogalmakat határozunk meg, nevet adunk dolgoknak. Talán még olyan tévképzetünk is van, hogy ez által ugyanabban a világban élünk mindannyian. Csak mert, ha azt mondom, hogy ajtó, akkor neked is valami kinyitható lap jut eszedbe, ami összeköt két helyiséget, átjárásra szolgál. Persze a kép, ami megjelenik hozzá nálad és nálam már teljesen különböző. És, ha ...

Én hiszek az életben. Hiszem, hogy rendben van, ami van. Nem kell jónak lennie épp vagy tökéletesnek. Elég, hogy van. Úgy ahogy, éppen van. Hiszem, hogy a jelen, a most a kiindulás, mindig és mindenkor. Minden pillanat kezdet. A kérdés, hogy élünk-e vele? Hajlandók vagyunk-e dönteni, másképp dönteni? És aztán ennek mentén cselekedni. Akkor is, amikor elbukunk, kudarcot vallunk. Tudunk-e tovább menni, tudunk-e hinni, ismét dönteni és cselekedni? Visszatekinteni, megvizsgálni, felfedezni, örömet lelni abban, ahogy élünk és ahogy fejlődünk.

Én imádok élni

Nem azért, mert egy rózsaszín mese az életem. Nem azért, mert nincsenek nehéz, sőt elkeseredett napjaim is akár, vannak. Nem azért, mert tökéletesnek látom a világunk és nem ...

A szavak definiálásával kezdek neki ennek az írásnak, nézzük mi jön ki belőle.

Először is ott van a SZÜLÉS . Na, ez egy könnyű szó. Wikiszótár szerint ezt jelenti: „A magzatnak világra hozása.”, ennyi az egész. Mit kell ezen bonyolítani? Na, jó egészítsük ki egy kicsit. Azt jelenti, hogy egy nő várandós volt, majd beindult a szülés és megszületett egy vagy több gyereke. Ebből egyértelmű minden, nem? Nem annyira… Eleve indul a sztori egy várandós nővel. Már ez is bonyolult. Már itt is lehet millió dolog, amit fel kéne dolgoznia. Gyorsan, lassan, jókor, rosszkor „jött össze” (ahogy szokták ma mondani, maradjunk inkább a „fogant meg”-nél)? Aztán ott van 9 hónap, vagy kicsit több, vagy kicsit kevesebb, vagy jóval ...