Gyermekre várva, avagy becsapós empátia…
Sok emlékem van erről az időszakról. Első kisfiúnk megfoganására 4,5 évet vártunk. És mivel 30 évesen jutottam el ideáig, így azt se lehet mondani, hogy bőven ráértünk volna. Bár engem a korom sosem izgatott, még most sem. Rengeteg sztorim van ebből az időszakból. Például ahogy telik az idő milyen a várakozás és hogy válik tabuvá a környezetünkben a kérdés. Közben mennyire nem tudja a másik, hogy mi zajlik benned és amikor azt hiszed egy hasonló helyzetben lévőről, hogy ő biztosan hasonlóan éli meg és akaratlanul kellemetlen helyzetbe hozod.
„Nem is akar igazán”
Ezt nem nekem, de rólam mondták. Miért? Mert 30 fölött voltam és nem mentem semmilyen kivizsgálásra, nem akartam semmilyen mesterséges utat. Így az a kép ...