2019. már 09.

Kérj, adj és gyűjtsd a pozitív visszajelzéseket

írta: ÉNtervező
Kérj, adj és gyűjtsd a pozitív visszajelzéseket

Szülői „értekezlet” kicsit másképp

Egy éve tapasztalom milyen is a szülői értekezlet. Már a szótól is kiráz a hideg. Szerencsére nálunk nem is így hívják, szülői est a neve. Na, erre már több kedve van elindulni az embernek. Nekem a szülőikről annyi képem volt, hogy mindenkinek leginkább egy púp a hátára, pedagógusnak, szülőnek. Valahogy ki kell bírni, illik eljutni rá. És általában anyának illik eljutni rá. Bár rájöttem, hogy ennek van egy technikai oka is, kb a gyerek gimis koráig apuka tuti nem fér el a kis székeken vagy a padban.

Kisfiam, illetve nagyfiam családi napközibe jár egy éve. Waldorf jellegű, így minden hónapban van szülői. Durván hangzik, mi? Sőt! Az ilyen Waldorfos helyeken közösségépítés is zajlik. Na ez már még durvább! Együtt csinálni dolgokat, beszállni közös programokba, odafigyelni egymásra, segíteni egymásnak? Milyen elvetemült dolgok már ezek? Miközben persze a pedagógusoktól elvárjuk, hogy ők maximálisan megfeleljenek ennek, odaadóan figyeljenek a gyerekünkre és segítsék őt mindenben. És a gyerekünktől is elvárjuk az együttműködést és hogy közösségben is „jól” viselkedjen. És mi? Szülők? Háborgunk az egésztől? Furcsa egy világban élünk…

pexels-photo-1645634.jpeg

„Kislányom, én rájöttem, hogy te ezt élvezed!”

A fenti mondat anyukámtól hangzott el a szülőik kapcsán. Ennek hatására ismertem fel, tudatosult bennem, hogy igen, én valóban élvezem a szülőiket! Nem teher úgy szervezni az estém, hogy eljussak, sőt figyelek rá, mert tudom, hogy fel fog tölteni. Mi is történik ilyenkor? Összeül tizenvalahány hasonló gondolkodású nő, eszik-iszik, hatalmasokat nevet, közben megbeszélik mi történt az elmúlt hónapban és mi lesz a következőben, és még a gyerekekről is szó esik. És igen, egy közösség vagyunk. Páran találkozunk az intézményen kívül is, ha kell segítünk egymásnak. Előfordult már, hogy egy anyuka helyettem fizette ki a havi díjat, mert én nem tudtam betegség miatt időben elmenni. Vagy a tegnapi napon egy másik csodás anyuka komatálat főzött nekem, sőt még nőnapi virágot is kaptam!

pexels-photo-1756665.jpeg

Szülői kicsit másképp

Nemrég úgy kezdtük a szülőit, hogy az egyik óvónő feladattal készült a jelenlévők számára. Egy kis üvegcsét kellett kifestenünk üvegfestékkel. Miközben csináltuk beszéltük meg az aktuális témákat. Az titok volt, hogy az üvegcse mire kell. Aztán mire minden üvegcse elkészült és mindent megbeszéltünk jött a fekete leves. Az üvegcsét mindenki magának készítette, mégpedig azért, mert azt a következő feladatot kaptunk, hogy írnunk kell minden jelenlévőnek egy kedves gondolatot. Ezt a mondatot kellett befejezni: azt szeretem benned, hogy…. Kaptunk kis cetliket és mindenkinek írtunk és bedobtuk a saját készítésű üvegébe. Azt hiszem ez is egy olyan feladat, amitől sok embernek borsózik a háta. Pedig csak egyszer kell kipróbálni és biztosan felejthetetlen élményben lesz részed! A lényege a feladatnak, hogy bármit lehet írni, apróságokat is, külső-belső tulajdonságokat is. Ilyet pedig mindenkiről lehet, mindegy mennyire ismered a másikat. Meggyőződésem, hogy egy buszon ülő idegenről is tudunk egy pozitív gondolatot írni. Persze nincs benne gyakorlatunk és inkább a negatív dolgokra vagyunk kondicionálva, de nagyon itt az idő változtatni ezen.

Én a fenti feladatot egy céges tréningről már ismertem, így tudtam pontosan, hogy milyen döbbenetes hatása van, amikor elolvasod, amiket írtak neked! Nagyon hálás vagyok az óvónőnknek, hogy ehhez még kis üvegcsém is van, mert bizony, amiket anno a céges tréningen kaptam ki tudja hol kallódnak, nem tudom csak úgy elővenni, ha el akarom őket olvasni. Pedig ez a legfontosabb, hogy azokon a napokon, amikor nem vagy formában, sőt nagyon magad alatt vagy, akkor minden olyan valaha hallott, kapott pozitív visszajelzésre szükséged van, ami könnyen vissza tudja rángatni beléd az életkedvet!

Szóval szerezz be valami üvegcsét, dobozkát, bármit és gyűjtsd a pozitív visszajelzéseket! Írj fel magadnak mindent, amit kapsz! Írd le egy papírra, ha üzenetben, facebookon küldtek valamit, vagy egy kedves gesztus kaptál a boltban, vagy valaki megjegyzi, hogy milyen jó az új frizurád, vagy amikor a főnök fél szóval elejti, hogy ez szép munka volt. Írj össze mindent és tedd el!! Ha pedig olyan a helyzet kérj direkt pozitív visszajelzéseket és gyűjtsd azokat is.

analogue-2842521_340.jpg

Még meg is lepődhetsz! Tanulhatsz magadról valami újat! Ez az én tanulós sztorim:

Amikor a céges tréningen olvastam a visszajelzéseket, többször is írták nekem, hogy kiegyensúlyozott vagyok. Furcsán hatott ezt olvasni. Én nem éltem meg magam annak. Hogy lehet, hogy más kiegyensúlyozottnak lát, amikor én azt gondolom magamról, hogy sokat csapongok a nagyon fent és a nagyon lent között, de pont a kiegyensúlyozottságot ritkán tapasztalom. Aztán azon gondolkodtam, hogy én talán akkor becsapom a környezetem, megjátszom magam?! Vagy hogy van ez az egész? Ezért is nagyon klassz gyakorlat ez, mert lehetőséget ad elgondolkodni önmagunkon, jobban megismerni önmagunkat, kérdéseket tenni fel és keresni a válaszokat. Az érdekes ebben a kiegyensúlyozott dologban az volt, hogy ahogy elkezdtem magamat figyelni ezügyben kezdtem észrevenni, hogy jé, tényleg vannak olyan pillanataim amikor kiegyensúlyozott vagyok. Aztán egyre többet vettem észre, éltem meg. És rájöttem, hogy valóban megvan bennem a kiegyensúlyozottság, csak a nagyon fent és nagyon lent élményeket annyira erősen élem meg, hogy bennem azok sokkal hangsúlyosabbak. Így idén, amikor szintén írták nekem, hogy szeretik a kiegyensúlyozottságom, már szeretettel, örömmel olvastam és értettem, éreztem, hogy igen, ez is én vagyok.

Szólj hozzá

közösség waldorf önismeret