Idén volt az első karácsony, amikor már felmerült, hogy mit mondunk róla a gyereknek. Lassan 3 éves, így már kell hozzá a sztori, magyarázat, hogy mi is történik. Kezdtem érezni, hogy bajban vagyok. Mit ünneplek én ilyenkor?? Mi ez az egész és hogyan adom át a gyerekemnek? Bevallom nem sikerült túl jól. Annyira gyorsan elteltek a napok, hogy nem jutottam a gondolataim végére és nem határoztam meg magamnak ezt az egész ügyet, így idén csak annyiban maradtunk, hogy az angyalka hozza az ajándékot. A mit ünneplünk és mi történik dolog nem került kifejtésre. És még mindig fennáll a kérdés:

Mit ünneplek karácsonykor???

Miután keresztény kultúrkörben vagyunk jöhetne kapásból a válasz, hogy a kis jézus születését és ahhoz ott az egész történet Józseffel és Máriával meg a háromkirályokkal. És ezzel az egészet el is lehetne intézni. De én nem érzek semmit, ha ezt a történetet hallgatom, mondom. Nekem ez nem jelent igazán semmit. Vagyis olyan nagyon pozitívat, áhítatot, nagy érzéseket semmiképp. Inkább olyan semmilyen, sőt ha nagyon őszinte akarok lenni a személyes tapasztalataim a keresztény vallással inkább negatívak mint pozitívak, így kerülöm a dolgot minthogy belevigyem a gyerekem életébe.

De mivel itt élünk mégse lehet kihagyni a karácsonyt?!?! És persze nem is szeretném, én is szeretem ezt az ünnepet. De most először felmerült bennem, hogy meg kell találjam a saját válaszom, hogy mit ünneplek. Mitől lesz más ez a pár nap, mint a többi? Mit szeretnék ezzel átadni, milyen példát mutatni?

Talán azt az egyszerűbb megfogalmazni, hogy milyet nem szeretnék. Nem szeretném a rohanós, kapkodós, faállítós, ajándékvásárlós, csomagolós őrültek házát. Nem szeretném a feszültséget. Nem szeretném a türelmetlenséget egymással, hogy ingerültek vagyunk, hogy ezer felé figyelünk csak egymásra nem. Hogy az utolsó percig, amíg a család az asztalhoz nem ül, vagy a fa köré nem gyűlik minden a rossz energiákról, ziláltságról szól. És amikor oda kerülünk akkor egy csapásra próbálunk ünnepi hangulatba kerülni, kisebb nagyobb sikerrel. Van, hogy jól megy, hiszen már nincs min idegeskedni, de van, hogy nehezebb elengedni a korábbi napokat. És amikor gyerek van, ők ebből mindent átvesznek, érzékelnek és amíg kicsit sokszor nem is értik az egészet.

CSAK rajtad múlik, hogy milyen az ünnep!

Jó lenne másra fogni, de az egyrészt nem igaz, másrészt nem fog segíteni, hogy olyan legyen, amilyenre vágysz. Én idén kezdtem el tudatosan kialakítani és megfigyelni, hogy mi, hogy legyen. Még van mit alakítani rajta. Most még csak 1-2 dolog volt a fejemben és hagytam magam sodródni az árra is, de itt az idő, hogy meghatározzam mit is akarok pontosan. Ehhez két kérdést mindenképp meg kell válaszoljak magamnak is.

Miről szóljon ezentúl nekem a karácsony?

Na, ezen legalább nem kell sokat gondolkodni! A családról. Nyugiról, nem csak aznap, hanem a készülődések alatt is. Mi kell ehhez? Semmi extra, csak időben leszervezni mindent. Ajándékok, csomagolás, ki-mikor-merre, faállítás, kaják stb. Hmm… Elsőre azt gondolnánk ez a nehéz része. Pedig ez hatalmas tévedés. Szerintem egy ilyet bárki pillanatok alatt leszervez, összerak egy jó kis tervet és végigmegy rajta. Nem nagy kunszt. Sok év tapasztalatát tudjuk már felnőttként felhasználni, így hamar megoldható.

De akkor mi a nehéz benne? Miért nem relaxált mindenki ilyenkor?? Mert követjük a megszokásainkat. Egyszerűen képtelenek vagyunk függetlenedni csak úgy a karácsonyi őrülettől. Ezt szoktuk meg. És egy rossz szokástól megszabadulni nem olyan könnyű. Visszaesni meg pofon egyszerű. Nem ahhoz kell a tudatosság, hogy minden időben a helyén legyen, hanem hogy a gondolataink, érzéseink ne csusszanak bele a megszokott negatív spirálba. És amikor mégis belecsúszott, akkor pedig vegyük észre és rakjuk helyre magunkat. DE! Van egy jó hírem! Ha nem hagyod magad akkor az elméd kisegít! Vagy nevezheted az univerzum energiáinak vagy az angyaloknak, sőt akár jézusnak is, mindegy.

Az én idei (vagyis tavalyi) sztorim erről

23.-án mentem hazafelé kocsival és az alvó gyerkőccel, jóval később, mint szerettem volna, olyan 6 óra körül. Ami még hátra volt: gyors vacsi, közös faállítás, ajándékcsomagolás másnapra és elemeket venni… Az viszont nem várhat, mert kiscsaládunk pizsi bulit tart reggel a fa alatt és ha a távirányítós autóhoz nincs elem, akkor nem lesz akkora a buli. Apa nem tudta elintézni, mert napközben a gázszerelőt várta, igen, ilyen is van, ünnep előtt romlik el a kazán, no komment…. Szóval kezdtem bepörögni, hogy még haza kell érni, gyerek mikor ébred vagy ébreszteni a kocsiban, visszamenni elemért, közben nekilátni a fának, mikorra alszik a gyerek a végén, mikor fogunk még csomagolni stb. Ahogy így húztam fel magam a kocsiban egyszer csak rájöttem, hogy tök hülye vagyok, mit művelek?! Pont ezt nem akarom! De akkor mi a túrót csináljak?? Semmi nem jutott az eszembe, így feladtam! Vagyis FELadtam. Ami így néz ki: „Hé haver odafent! Oldd ezt meg nekem kérlek, mert nincs ötletem, de én egy békés estére vágyom a családommal! Köszi!”, és ezzel elengedtem a problémát. Ahogy vezettem tovább pár perc múlva megérkezett a megoldás!! Ami addig csak azért nem tudott megjönni, mert a puffogás foglalta le az agyamat, azon volt a fókuszom. Így pedig, hogy letettem, sima utat kapott. Elemet egy benzinkúton is lehet venni, ott közvetlenül a bejárathoz tudok parkolni, ami ki is van világítva és nincs sor a kasszánál, ergo 2 perc az egész, úgy, hogy rálátok közben az alvó gyerekemre. Ezzel kihúzva az este legmacerásabb „valaki menjen vissza még elemért probléma”. DE nem ez volt a lényeg!!! Hanem, hogy egy őrült ideges anya helyett jókedvűen értünk haza!! Gyerkőc még aludt egy sort a kocsiban, így a fa felállítását gyorsan megoldottuk és ő már csak az élvezetes díszítésre ébredt. Végül minden szuperül, flottul ment, jó hangulatban! Vagyis majdnem… Egy dologgal nem számoltunk. Bár időben minden megvolt, az esti altatás nem akart összejönni. Csináltuk, ahogy szoktuk, de úgy tűnik csak van ilyenkor valami a levegőben, mert fél éjfélig nem bírt elaludni a drága gyermek.

Mi a karácsony sztorija?

Ebben a témában a vallás már nem megúszható. És ezzel nincs is bajom. De ha már így van, akkor illenék a többiről is szót ejteni, hiszen a világon rengeteg vallás létezik. Ha nézelődünk a neten hol 7, hol 9 fő világvallásról olvasni, aztán ezeknek még millió válfaja van. Csak a kereszténységnek 11 darab ismertebb felekezete van. Bármennyire is az volt az első gondolatom, hogy egy kicsit belemerülök a témába, mert érdekesnek találtam a vallásokat és azok ünnepeit megismerni és elmesélni, azt hiszem nem állok neki ezeknek mélyebben. Miért? Mert ekkora hatását nem érzem az életemre. A saját tapasztalataim számomra sokkal fontosabbak és hitelesebbek, minthogy többezer éves iratokban keressem a válaszokat, amit akárhogy is nézzük emberek írtak le.

Kezdek ott tartani, hogy írnom kell egy karácsonyi sztorit magamnak. Milyen lenne az én sztorim? Például a fény születése kifejezés nekem nagyon tetszik. Meg aztán ott van a szeretet ünneplése, de az tényleg olyan furi, hogy na akkor itt van 3 nap ünnepeld a szeretetet, oszt mi van az év többi napjával? Valami olyan gondolatot keresek, amiben ez benne van, de nem korlátozódik az ünnepre.

Ami még része az év ezen szakaszának az a visszaemlékezés és a következő év tervezgetése. Én nagyon szeretem átlapozni a naptárat és megnézni mi minden történt, feljegyzéseket olvasni, hogy hogyan éreztem magam. Mindig találok meglepő dolgokat, felismeréseket, amik feledésbe merültek az év során és jó őket feleleveníteni, tovább vinni. Nekem ez is a karácsony, és itt meg is jelenik az egész elmúlt év.

Aztán van egy régi magyar szokás, amit régen olvastam és nagyon tetszett, de még nem valósítottuk meg. A lényege, hogy a család közösen elfogyaszt egy almát, amit annyi gerezdre vágnak, ahányan az asztal körül ülnek. Mindenki kap belőle, hogy olyan keres és összetartó legyen a család, mint amilyen kerek az alma. És ha valaki eltévedne akkor a közösen elfogyasztott almára visszagondolva hazataláljon. Az alma a szépség és egészsége megidézésére és a rossz távol tartására is szolgál. Klassz, ugye?

Csak kezd alakulni akkor valami sztori. Ahol magunkat, a családot ünnepeljük. A fény érkezését, megújulását, ami velünk marad aztán egész évben a következő karácsonyig. Erre emlékezve földíszítjük a házat, a fát és az angyalok ajándékot hoznak.

No, meg gondolatokat…