Ki is vagyok én?

Itt most fel lehetne sorolni azt a rengeteg szerepet, amikből naponta többször ki és be ugrálunk a feleségtől, az anyán, a gyereken, a barátnőn keresztül egészen a spirituális lényig, szellemig, akik mind vagyunk. Ezekben mind nagyon hasonlítunk egymásra és ugyanakkor nagyon különbözünk is. Hogy mitől vagyunk, vagyok mégis más, mint ti, te? Én úgy képzelem jelenleg – és ez lehet gyorsan változik –, hogy a gondolataink, érzéseink mások. A gondolataink, érzéseink pedig alapvetően meghatároznak minket. Meghatározzák, hogy milyen világban élünk és milyen életet élünk. Mindkettőt magunk választjuk. Ezek alapján azt mondhatom, hogy én egy olyan gondolkodó és érző lény vagyok, aki azzal szórakoztatja magát ezen a bolygón, hogy a számára legvidámabb, legboldogabb, kiteljesedett életet élje. És a hangsúly a szórakozáson, örömön és nevetésen van! Na, persze ez nem jelenti azt, hogy sokszor ne fognék padlót és onnan kéne kaparásznom össze magam, de higgyétek el még olyankor is lehet nevetni magunkon!

Mit is csinál és miért?

Most éppen blogol. Hogy miért? Mert eddig ezt még nem csinálta. Hogy jutottam idáig? Bő fél éve indítottam az ÉNtervező facebook oldalam, ahova videókat töltöttem fel a számomra fontos, érdekes témákban. Szerettem nagyon videókat készíteni. Most mégis inkább írok. Én se számítottam erre változásra, azt gondoltam ma már a vlog a trendi minek a blog?! De időközben elkezdett nőni a pocakom, és csak nőtt és nőtt. Na, nem mintha nem mutatna jól a képernyőn ez a mára már cuki kis (najó, hatalmas) dinnye, de valahogy a növekedése által én meg lelassultam. És lassú videókat készíteni elég altató lenne, bár most, hogy ezt leírtam el kéne gondolkodni altatók készítésén, hátha 2,5 éves gyerkőcöm hamarabb kidőlne este és nem kéne mind a 6 Boribonos könyvet végigolvasni. Minden áldott este. Szóval miközben kisöcsi (alias dinnye) növekszik, én lassulok és írok. Írom a gondolataimat, érzéseimet, vagyis önmagamat. Hogy kinek? Bárkinek, senkinek, magamnak, mindenkinek, neked, nektek, valakinek, akárkinek, annak, aki olvassa. Miért? Mert nekem ez jó. És mert sokszor azt érzem, hogy fordítva vagyok bekötve és mást látok, érzek, gondolok egy-egy helyzetben, mint a körülöttem lévők. Ezáltal megéltem többször, hogy egyrészt ufónak néznek, másrészt elindítanak újfajta gondolatokat bennük az általam mondottak, amik segítségükre lesznek.

Miről?

Mikről tervezek írni a blogomban? Fogalmam sincs! Jól van, ez nem volt teljesen igaz. Rengeteg témám van. Leginkább gyereknevelés, önfejlesztés témában. De ezen túl annyi minden hatás és gondolat ér és érint meg, hogy arról még fogalmam sincs, hogy mik jönnek ezen kívül! Hozok ide régi videókat, írásokat ugyanúgy, mint mindent, ami a napokban játszódik bennem. Lesz-e ebben bármilyen tervszerűség és rendszer?? NEM!! Egyelőre nem. Olyan életszakaszban vagyok most, második kisfiúnkat várva, hogy tökéletesen és teljes mértékben megengedem magamnak a tervtelenséget (ha létezik ilyen szó)! Átadom magam a pillanatoknak, jeleneknek és meghagyom a tervszerűséget (ilyen szó legalább tuti van) arra az időre, amikor majd a két gyerkőc mellett az agyam is visszaáll a kontrolleri üzemmódjába. Így addig marad a színtiszta élvezet!