A szavak definiálásával kezdek neki ennek az írásnak, nézzük mi jön ki belőle.

Először is ott van a SZÜLÉS. Na, ez egy könnyű szó. Wikiszótár szerint ezt jelenti: „A magzatnak világra hozása.”, ennyi az egész. Mit kell ezen bonyolítani? Na, jó egészítsük ki egy kicsit. Azt jelenti, hogy egy nő várandós volt, majd beindult a szülés és megszületett egy vagy több gyereke. Ebből egyértelmű minden, nem? Nem annyira… Eleve indul a sztori egy várandós nővel. Már ez is bonyolult. Már itt is lehet millió dolog, amit fel kéne dolgoznia. Gyorsan, lassan, jókor, rosszkor „jött össze” (ahogy szokták ma mondani, maradjunk inkább a „fogant meg”-nél)? Aztán ott van 9 hónap, vagy kicsit több, vagy kicsit kevesebb, vagy jóval kevesebb. Fizikailag jól volt, rosszul volt? És a magzat? Környezete, hogy reagált? Milyen képe volt a jövőről stb. Aztán meg beindult a szülés. Vagy nem. És mindkét esetben ehhez tartozik ezer variáció, vagy még több, talán egész pontosan annyi, ahány nő szült. A vége mindenesetre az, hogy anya és gyermek 2in1-ból egyszer csak kettő 1in1 lesz. És kész is. Vagy nem…

Nézzük meg inkább az ÉLMÉNY szót, hátha azzal könnyebben boldogulok. Ezt már a wikiszótár se három szóval írja le:

Személyessé vált tapasztalat; lelkileg is átélt esemény, történés, amely mélyebb hatást tesz rá.

Lelki folyamat, amellyel a személy bizonyos jelentősebb eseményeket, történéseket a saját maradandó lelki tartalmává alakít.

Na, ez már valami! És nem is másoltam ki a teljeset! Ahhoz mindenesetre elég, hogy ha a fenti két szót egymás mellé tesszük el is jussunk a FELDOLGOZÁShoz. Hiszen, ha az élménynek ekkor hatása vagy egy életeseményben, akkor amellett csak nem kéne szó nélkül elmenni. Ha már eddig is, akkor most is, íme a wikitől vett magyarázat:

Végigtárgyal; teljes mértékben és részletesen foglalkozik egy téma minden részével. Ismeretanyagot áttanulmányozva felhasznál tanuláshoz, alkotáshoz.

Átvitt értelemben: Rossz tapasztalattal szembenéz; rendezi az érzéseit egy veszteséggel kapcsolatban úgy, hogy többé már nem hat rá, nem nyomasztja.

Bevallom itt se másoltam mindent. Például kimarad a táplálékot feldolgoz értelmezés, és a hozzá tartozó példamondat: a tehén gyomra feldolgozza a füvet. Ugyanakkor hiányosnak érzem! Mi van a jó tapasztalatokkal az életben?? Azt nem is kéne feldolgozni?

Mikor kell/kellene/hasznos/tesz jót stb. a szülés élményünk feldolgozása? Kell-e egyáltalán? Akkor is, ha jó volt?

Rengeteget hallani olyan szülésélményeket, amelyek komoly traumákat okoztak a nőnek, anyának, apának, gyermeknek, résztvevőknek. Szerencsére egyre jobban foglalkoznak a témával és egyre hangosabban, és remélem egyre inkább megtelik a net a csodás élményekkel is.

Én azt gondolom, hogy mindent, ami igazi ÉLMÉNY az életünkben, akár jó vagy rossz, fel kell dolgozni. Valamilyen formában annak az eseménynek a hatása így is, úgy is beépül az életünkbe, személyiségünkbe, későbbi reakcióinkba. Akkor már jobb hatással lenni arra, hogy ez hogyan történjen és egy olyan módját választani, ami utána tetszik is nekünk. A feldolgozáshoz manapság millió módszer létezik és millió szakember, ugyanakkor nem gondolom, hogy mindenképp el kell rohanni valakihez. Ha van olyan szoros és őszinte emberi kapcsolatunk, családban, barátok között, akkor a velük való megosztás is lehet tökéletesen hatékony. Természetesen komolyabb trauma esetén mindképpen javasolt a szakember. És, hogy mi a komolyabb trauma az onnan látható, hogy a normál életvitelt negatívan befolyásolja. Én abban hiszek, hogy nincs olyan esemény, élmény, amit ne lehetne feldolgozni, amivel ne lehetne békében élni. Persze nem máról holnapra, de időről időre, folyamatosan haladva elérkeznek a felismerések, megbékélések. Lehet ez egy könnyű, egyszerű út és lehet rázós, mély gödrökkel teli, de nem elindulni rajta az állandó gödör alját jelenti.

És mi van a jó élményekkel?? Na most tényleg azokat is fel kéne dolgozni? Akkor most állandóan mindent, mindig csak dolgozzak fel magamban? Addig eltelik az életem. Nem, nem kell mindig mindent állandóan, sőt fürödjünk a jó élményekben felszabadultan. Ugyanakkor egy olyan élményt, mint a szülés, mindenképp érdemes feldolgozni vagy itt inkább a tudatosítás szót használnám. Miért? Mert, az egy nem mindennapi életesemény! Leszámítva persze azt a ritka esetet, amikor tízen-húszon gyereke van valakinek. Szóval egyrészt nem mindennapi, másrészt mesterségesen nem előidézhető élmény. Az, ha eljátszol a gondolattal, hogy milyen lehet szülni és ott hogyan viselkednél, mit hozna ki belőled, az meg se közelíti a valóságot. Bármilyen élmény is volt számodra az, hogy szültél, ott olyan oldaladat ismered meg, amire másképp esélyed sincs. Ezért jó akkor is foglalkozni vele, ha fantasztikus élmény volt. Tudatosítsd magadban, hogy miért! Mit tanultál magadról, mit éreztél? Hogyan hat ez rád, hogyan tudod ezt felhasználni, előnyödre fordítani, tovább vinni, használni a mindennapi életed során? Nagy tudás, kincs van a birtokunkban, amikor ilyen tapasztalatunk van önmagunkról! Ne dobjuk el! Menjünk közel hozzá, vizsgáljuk meg, szeressük meg, legyünk hálásak érte és építsük be úgy, hogy további csodát hozzon!

És mi van a férfiakkal?

Nő vagyok, így fogalmam sincs! Ráadásul még csak egyszer szültem, bár bő egy hónap múlva ez duplázódik, mégse mondhatom, hogy extrém sok tapasztalatom van arról, hogy mi zajlik egy férfiban szülés alatt. Mégis, vannak gondolataim a témában. Annak befogadását pedig az olvasóra bízom.

Amikor három éve szülésfelkészítőre jártunk két pár is volt, ahol a férj nem akart, vagy nem volt benne biztos, hogy jelen akar lenni a szülésen. A leendő anyák pedig emiatt elég dühösek voltak rájuk. Ennek kapcsán gondolkodtam el azon vajon milyen lehet egy férfinek bemerészkedni a szülésre. Bár nálunk ez nem volt téma mégis el tudtam képzelni azt is, amikor ettől egy férfi megrémül, fél. És hogy milyen nehéz lehet, ha a nő emiatt még elégedetlen is vele, csalódik benne. Akárhogy is nézzük amióta világ a világ a nők jelen vannak, amikor szülnek. Ezzel ugye vitatkozni nehéz lenne. És az apák? Nekik ez egy újkori jelenség! Mi a génjeinkben hozzuk magunkkal a szülésélményeket. De ők? A legtöbb ma szülő nőknek a párja az első a családban, aki bemegy a szülésre. A mi szüleinknél ez még nem volt rendszeres, de ha még az apja ott is volt, a nagyapja már biztosan nem. Hol jön ez ahhoz a tapasztaláshoz, amit a nők hoznak magukkal? Ráadásul igazán konkrét feladata sincs! Persze, egyre jobban tudjuk bevonni őket, de ez még annyira gyerekcipőben jár, hogy még csak most próbálgatjuk mi, hogy jó! Kemény lehet. Belépni egy ajtón, ahol a legféltettebb kincseid, a szeretett nő és a gyermek vár, egy hihetetlen erőt próbáló teljesen idegen helyzetben. Ráadásul régen sok haláleset is kapcsolódott hozzá. Egy zárt ajtó és az aggódás, félelem, tehetetlenség, hogy viszontlátod-e a nőt, akit szeretsz és a gyermeket. Pont a napokban mesélte az apukám, hogy amikor az ő anyukája született, akkor volt egy pont, hogy az orvos megkérdezte a nagyapját, hogy a feleségét vagy a gyermeket mentsék-e meg?! Végül csodás módon mindketten életben maradtak. Nem csodálom, hogy apum be sem merte tenni a lábát a szülőszobára!

Részemről minden férfinak a legnagyobb tiszteletem, elismerésem, aki jelen van! Mindezt úgy, hogy aki pedig nem lép be azon az ajtón teljesen elfogadom.

Férfiak! Segítsétek egymást!

Beszéljetek, meséljetek róla egymásnak! És a gyermekeiteknek is! Ezt a történetet most ti írjátok. Nektek is egy szülésélmény! Használjátok ki! Ismerjétek meg jobban önmagatokat, egymást és férfi társaitokat. Emlékszem, amikor a férjem hazajött egyszer egy tejfakasztó buliról és én kérdeztem, hogy na, mit mesélt a friss apuka? Ő jelen volt végig. Azt mondta, hogy semmit, minden oké, kisfiú. Persze a nemét eddig is tudtuk. Természetesen nem gondolom, hogy feltétlenül egy tejfakasztón kell mély beszélgetéseket folytatni (ez éppen az elázós fajta volt), de nőként érdekes volt hallani, hogy az egészről két szó sem esett. Nekünk ez elképzelhetetlen, mert belőlünk valamilyen szinten dőlne a szó.

Vannak ma már férfikörök, sok a férfi közösség, szakemberek, coachok, mentorok! Kérlek titeket ne feledkezzetek meg a szülésről, kezdjétek el beszélni róla!

Szívből ajánlom minden férfinak (és nőnek is) az alábbi oldalt és FB csoportot!

www.aferfiutja.hu

https://www.facebook.com/aferfiutja/