Párhuzamos világok

Nem csörög reggel az óra. Már évek óta nem csörög. Imádom ezt! Kinyitom a szemem és felnézek a plafonra, ott látom, hogy villog a digitális óra kis kettőspontja és előtte utána mutatja az időt. 7:59. Francba!! Késő van! És a gyerek még itt alszik mellettem. Megint egy rohanós reggel, semmire nincs idő. Kint meg csörög a mobilom és abban a pillanatban leesik… Jönnek a kertészek fél 8-ra, a csengőnk pedig rossz. A férjem hív, már fél órája ott szobroznak. Köntöst kapok, kimegyek. Sűrű elnézés közben és ugató kutya mellett sikerül megbeszélni, hogy visszajönnek hétfőn, ma már nem jó, elcsúszna az egész napuk. Legalább az övék legyen rendben. Gyerkőc közben felkel, az ajtóban néz rám álmosan. 9-re be kell érnünk a bölcsibe. Az út minimum 20 perc. 25 perc van indulásig. Ebbe bele kell férjen egy kis reggeli cicizés-összebújás, öltöztetés-csikizés, öltözködés, ki kell tennem a kukát, megetetni a kutyát, reggelire inni egy korty vizet. 8:40. Ülünk a kocsiban. Minden megvolt. Elmotyogok egy mantrát és meghajlítom az időt, hogy ne legyen dugó – ami mostanában rendszeres – és beesünk 9:00-ra.

Becsukom a bölcsi kapuját magam mögött és akkor megszólal:

• Menjünk sétálni! Érzed ezt a csodás időt, hallod a madarakat? Menjünk sétálni! MOST! AKAJOOOM!
• Hagyjál békén! Éhes vagyok, kopog a szemem. Még vásárolni is kell. Még később érek haza, még később ehetek. Indulok és kész!
• De én akajooom! Én most akajom. Most szép az idő!

Veszek egy nagy levegőt. Tényleg csodaszép. De jó volna…

• Látom, hogy szeretnéd! Láttam, ahogy beszívtad az élményt! Na gyerünk!

Elbizonytalanít, érzem, hogy kezdem megadni magam. Végül is, miért ne?

• Oké! Elsétálok veled a sarokig meg vissza, rendben!
• Szuper!!!
• DE! Hogy közben haladjak is felhívom egy barátnőmet! Oké?
• Legyen.

Elindulok. És ekkor megváltozik valami. Csavartak egyet a világon. Csak én érzem, vagy más is látta?? Nincs körülöttem senki. Megyek tovább. Kicsöng a telefon, sokáig csöng, várok, felveszi.

• Van két perced? Csak azért hívlak, hogy megdumáljuk, hogy mikor tudunk találkozni!
• Hol vagy most? Ráérsz most? Gyere át!
• Mondd neki, hogy átmész! Nincs semmi dolgod! Már rég szeretnél vele találkozni!

9:35. Ott ülök a barátnőm lakásán. Kaptam isteni sütit, lekváros kenyeret, kávét. Istenien érzem magam. Ömlik belőlem a szó, mesélek mindenről, ami a napokban történt. Fel vagyok dobva, imádom az életem! Neki 11-től dolga van. Lekísérem a Mammutba, megöleljük egymást, elbúcsúzunk. Ez a nap már biztosan a csodás napok közé tartozik.

Ideje menni a gyerekért. Elindulok vissza a kocsimhoz. A Fillér utca tetején hagytam. De rég gyalogoltam a városban! Jól esik menni, pedig jó meredek végig az út, de ma ezt is élvezem. Nem sietek, még van idő, ismét sétálok. Elmegyek egy buszmegálló mellett. Valamire visszakapom a fejem. Egy hirdetés. Azt kérdezi: Mit mesélnél a városnak?

• Na, te mit mesélnél? Fotózd le! Fotózd le!

Észre se veszem, nyúlok a mobilért és kész a fotó.

Szárnyalok. Megérkezem a bölcsibe, felkapom a gyermekem, megpuszilgatom és indulás haza.

13:30. Jó éhes vagyok már megint. Az ebédem a kerítésen. Még egy kis játék kint, labdázunk, nevetünk. Ha szerencsém van utána alszik egy nagyot. Szerencsém van. Végre ehetek.

Előveszem a mobilom. Nézegetem a fotót rajta. Kacérkodom a gondolattal. De klassz lenne írni egy novellát és pályázni! Sose írtam semmit.

Főzök egy kávét. Van még kb. 2 órám. Mi legyen most?

14:50.

• Írd meg, írd meg azt a novellát!!
• Jól hangzik. Végül is elég bolondos napom van ma, ez is belefér!

Írok.

16:30.

• Mondd, te hiszel a párhozamos világokban?
• Milyen napod lett volna ma, ha reggel séta helyett beülsz a kocsiba és hazahajtasz bölcsi után?
• Kevésbé izgalmas az biztos.
• Millió párhuzamos világ létezik és te minden pillanatban kiválasztod, hogy melyikbe lépsz be!
• És, most mi a következő lépés?
• Tedd ki a pontot és töltsd fel a pályázatod!